Gondolatok 2021-ről

„Új év, új én és van még hozzá 365 új lehetőségünk is." Egy pár pozitív gondolat, új lendület, néhány szép szó, ami bármikor jól jöhet. Biztos vagyok benne, hogy Puskás Lili következő néhány sorával nagyon sokan tudunk érvényesülni. És ti mit vártok ettől az évtől?

Pontosan emlékszem, amikor 2019 utolsó napjaiban szinte mindenki egy emberként várta a 2020-as évet. Az Instagram és a Facebook hírfolyamát elöntötték az idézetek és a nagy változásokról szóló gondolatok. Arra bíztattak minket, hogy valósítsuk meg önmagunkat, kezdjünk bele eddig halogatott projektekbe, vegyük kezünkbe az irányítást és végre tegyünk a boldogságunkért. Aztán már csak kapkodtuk a fejünket, amikor elkezdődött a várva várt új évünk.

Azt gondolom abban megegyezhetünk, hogy ilyen esztendőnk még nem volt. Ténylegesen a kezünkbe kellett vennünk a gyeplőt, ám ahelyett, hogy az új dolgokra fókuszáltunk volna, le kellett lassulnunk egy kicsit, és meg kellett tanulnunk, hogyan sodródjunk az árral. Hogyan alkalmazkodjunk és hogyan maradjunk motiváltak, még akkor is, ha épp összedőlni látszik körülöttünk minden.
A mai napig mindenkire hatással van ez az új helyzet, de a nagy bezártságban és elmerülve az online munkában/oktatásban szinte észrevehetetlenül ismét eltelt tizenkét hónap. Újra azon kaptuk magunkat, hogy itt az ideje újévi fogadalmakat tenni, számot vetni és egyáltalán feldolgozni ezt a szürreális évet, csak most hatalmas bulizás nélkül.

Nem vagyok az a fajta, aki minden évben megfogad valamit – kivéve, ha a könyvgyűjteményem gyarapításáról van szó, – de valahogy az idén úgy éreztem, mégis csak kellene egy apró fogadalom, ami az új évre irányt mutat.

Eléggé megviselt az elején az online oktatásra való átállás. Bár nagyon örültem annak, hogy hazaköltöztem, és többet tudtam a családommal lenni, segíteni, egy idő után rá kellett döbbennem, hogy bizony ennek is vannak nehézségei. Nem csak az, hogy nem találkozhattam a csoporttársaimmal és nem beszélhettük meg az éppen aktuális dolgokat, hanem az is, hogy amit eddig sikerült beépítenem a rutinomba, az most egy csapásra eltűnt, és újra kellett szerveznem mindent.
Azt gondoltam az elején, hogy nem változik majd sok minden, hogy legalább nem kell majd olyan korán kelnem, több időm lesz az órák között, hiszen nem kell szaladgálnom, de végül ez nem így lett, és teljesen elúszott felettem az idő. Nem tudtam olyan zökkenőmentesen alkalmazkodni ehhez az új helyzethez, és szükségem volt egy olyan időbeosztásra, amivel motivált maradok és időben be tudom fejezni a beadandóimat és az előadásaimat.
Számomra a legnehezebb az volt, hogy megmaradjon a motiváltságom, illetve, hogy ugyan olyan erőbedobással tudjak tanulni, mint eddig. Bevallom őszintén, még most is vannak nehezebb időszakok, de már tudom azt, hogy mi segít, és legfőképp azt, hogy mi az, ami hátráltat.

És hogyan tovább ebben az új évben?
Azt tudtuk, hogy nem fog minden egy csapásra megváltozni januártól és, hogy ugyan úgy bizonytalan még az életünk több dologban is, de ettől függetlenül azt gondolom, hogy pont ebben a kiszámíthatatlanságban van szükségünk pár fogadalomra, vagy olyan gondolatra, ami segíthet ebben az időszakban.
Először is csak álljunk meg egy pillanatra, és legyünk magunkra büszkék, amiért az elmúlt hónapokban helyt álltunk, kitartottunk, és végeztük a feladatainkat.
Próbáljunk meg pozitívan gondolkni az elkövetkezendő hetekre. Persze tudom, hogy a vizsgaidőszak nem épp a legalkalmasabb erre, de egyszer ennek is vége lesz, nem ragadunk benne. Ha viszont nem ilyen élethelyzetben vagyunk, csak adjunk magunknak időt arra, hogy feldolgozzuk a helyzetet.
Nem kell egyből megváltani a világot, vagy hónapokkal előre eltervezni mindent, hiszen az előző év, pont ezt tanította meg nekünk, hogy nem mindent mi irányítunk, éppen ezért elég, ha kicsiben gondolkodunk, és arra fókuszálunk, ami ténylegesen előttünk áll és megélünk minden pillanatot.

 

 

És hogy én mit várok ettől az évtől?
Nincsenek óriási elvárásaim, nem tervezem előre, hogy mennyi mindent szeretnék, csak próbálom a lehető legjobbat kihozni majd a helyzetekből. Bizakodó vagyok. Megvettem a határidő naplómat – bár még csak a vizsgáim vannak benne – de remélem, hogy idén több programnak lesz benne hely, mint tavaly.
Próbálom nem túlagyalni a dolgokat, igyekszem a lehető legkönnyebben venni az akadályokat, nem pedig úgy, mintha az életem múlna rajta.
Remélem mindenki más is ilyen bizakodó és reményteli erre az évre nézve, mert ahogy a sok okos idézet is mondja... új év, új én és van még hozzá 365 új lehetőségünk is.

 

Írta: Puskás Lili


< Vissza