A Christopher Nolan jelenség

avagy, miért fontos a mozi jövőjének a Tenet!



Mielőtt bárki is, arra számítana, hogy most egy kritikát fogok írni a brit származású rendező legújabb munkájáról, annak most előre szólok, hogy csalódni fog. Viszont hazudnék, ha azt mondanám, hogy az augusztus végén bemutatott Tenet ne lenne fontos a jelenlegi év mozis szempontjából.

Márciusban a koronavírus okozta lezárások és karanténszabályzások a mozikat is súlyosan érintették. Legelőször a legújabb James Bond film a Nincs idő meghalni bemutatóját rakták át Áprilisról, Novemberre, még azelőtt, hogy a komolyabb szabályzatok érvénybe léptek volna. Ezután pedig az összes stúdió fogta a nagyobb címeit (lásd Mulan, Hang nélkül, Halálos Iramban 9, Új mutánsok, Fekete özvegy) és átrakták vagy későbbi, vagy jövő évi időpontokra. Ezzel a nyári blockbuster szezon sorsa megpecsételődött, azonban ez az aszályos időszak kedvezett a VOD szolgáltatásoknak, hogy feltöltsék a kínálatot saját, nagyobb címeikkel.

Elég csak a Netflix nyári kínálatát nézni, amiben egymás után három nagyobb szabású akciófilmet is kaptunk a Tyler Rake, A hallhatatlan gárda és a Project power képében. (Arról meg már ne is beszéljünk, hogy a Tiger King című dokumentum sorozatukkal nézetségi rekordot is döntöttek.) Az idei év az online platformoknak kedvezett, a mozik helyzetét pedig tovább veszélyeztette az a tény is, hogy a Universal stúdió az összes nagyobb címét elérhetővé tette az online platformokon. Ezzel kvázi elkezdődhet egy tendencia, melyben a stúdiók a mozikat hátrahagyva áthelyezik a súlypontot a Netflix, HBO GO, Disney +, stb. felületeire. Az új egyezmény pedig, amit az AMC hálózat és a Universal hozott, még inkább megpecsételheti a mozik jövőbeli helyzetét. E szerint a stúdió filmjei a bemutatót követő 17. napon mindenképp átkerülnek a VOD szolgáltatásokra, a bevételből pedig a mozik is részesednek. Lehet, hogy ez volt jelenleg a legkedvezőbb döntés mindkét fél számára, de gondoljunk csak bele.

Ez nem fogja még jobban rombolni a mozikultúrát? Mi a garancia arra, hogy az emberek befognak ülni a kisebb címekre, amikor 17 nap múlva úgy is megnézhetik őket kisképernyőn, otthon? (Ráadásul sokkal olcsóbban, úgy hogy a közönség leghangosabb tagjai nem zavarják meg az élményt.) A nagy franchiseok még éppen, hogy megússzák, de a független stúdiók és alkotók ebbe valószínűleg bele fognak bukni. Ezzel a mozi pedig még egy lépcsőfokot tesz meg, afelé az út felé, hogy vidámparki látványosságként tekintsünk rá a későbbiekben, ahogy azt Martin Scorsese egyszer felvázolta.

Ez viszont nem a 21. század által kreált probléma. A mozi történelme során voltak konkurenciák, amik majdnem csődbe vitték az ipart. Az 50-es években a televízió, a 80-as években pedig a videókazetták és mindegyikre ugyan az volt a válasz. Legyen látványosabb, legyen színesebb! Azonban ne felejtsük el, hogy a mozik pont azért maradtak fent ennyi év után is, mert voltak alkotók, akik hittek ebben a médiumban és kihasználtak a nagyvászon és a technológia adta lehetőségeket. És itt nem csak a látványos szandálos mozikra és katasztrófa filmekre gondolok.

Mennyire működött volna Hitchcock Psychoja, vagy Spielberg Cápája, ha a kisképernyőn debütált volna először? Mennyire működött volna Kubrick grandiózus sci-fije a 2001: Űrodüsszeia, ha a Kék duna keringőt a nagyhangfalak nélkül hallgatjuk végig? Bármennyire is drágább a nagyvászon, nem véletlen, hogy az innovatív filmesek elsősorban oda szánják alkotásaikat.



És, akkor rá is térhetünk, cikkünk legfőbb alanyára, Christopher Nolanre.
Ő azon ritka rendezők egyike, aki a saját nevével viszi sikerre a filmjeit. Ez egy olyan eset, amikor a hír nem az, hogy Chritopher Nolan készít egy háborús/sci-fi filmet, hanem az, hogy Christopher Nolan készít egy filmet! Ő már olyan helyzetben van, hogy bármibe is vág bele, az egy esemény lesz a filmszerető emberek számára. Majdnem akkora, mint egy Marvel, Star Wars vagy más nagyobb cím esetében. (Rajta kívül, talán még Quentin Tarantinonak van ekkora státusza.) De mi ennek az oka? Ahhoz, hogy megértsük a Nolan jelenség alapjait, vegyük át röviden, de nem tömören az életútját.

Christopher Nolan 1970-ben született Londonban, értelmiségi családon belül. Rajta kívül még két testvére volt, Matthew és Johnatan (aki íróként segített be bátya munkáiba). Apja a filmszakmában dolgozott, mint kreatív asszisztens, míg anyja angol tanár volt. Ennek köszönhetően már gyerekként kialakult benne a filmek iránti szeretet. Főleg a nagyszabású sci-fik voltak rá hatással, mint az Űrodüsszeia, a Csillagok háborúja és az Alien. Nyolc évesen már rövidfilmeket készített az apjától kapott Super 8-as kamerájával. A mozin kívül hatással volt még rá anyja által az angol irodalom, illetve nagybátyja által az építészet. Nolan többször is nyilatkozta, hogy nem járt filmes iskolába, ugyan is olyan dolgokkal akart kísérletezni, amiket az egyetem berkein belül nem tehetett volna meg. Épp ezért saját erejéből és későbbi felesége Emma Thomas támogatásából olyan szürrealista rövidfilmeket készített, mint az 1997-es Doodlebug.

Azonban őt leginkább az időmanipulálása érdekelte. Nem is csoda, hogy első mozifilmjében az 1998-as Followingban, már rögtön ezzel állt elő. A film egy feltörekvő íróról szól, aki embereket követ az utcán, majd egy tolvaj társával betörnek a lakásukba. A film nyíltan játszadozik az idősíkokkal és váratlan helyeken ugrunk át korábbi eseményekre. Nolan kísérlete, nem aratott nagy sikert, de a rendező már első filmjével letette az alapokat, hogy milyen irányban szeretne tovább haladni.


A fordulópontot a következő munkájával érte el, méghozzá a 2000-es Mementóval. Az alapot az öccse, Johnatan novellája szolgáltatta, amiben egy amnéziás ember, akar bosszút állni felesége gyilkosán. A film esszenciáját a fordított időrend adta, amiben a történet a végével kezdődik és az elejével ér véget. Már előtte is létezett ez a fajta történetmesélési mechanizmus, de vitathatatlanul Nolan hozta be a köztudatba. A Memento már nagyobb fesztivál sikereket ért el és feltette a térképre a brit direktort. Annyira, hogy az akkori Oscar-díjas rendező Steven Soderbergh közbenjárására lehetőséget kapott, hogy elkészítse első stúdió filmjét, az Álmatlanságot. Nolan kapva az alkalmon elvállalta a munkát, ami egy 1997-es norvég kriminek volt az amerikai feldolgozása, olyan színész óriásokkal, mint Al Pacino és Robin Williams. Azonban a fordulópontot most sem ez hozta meg számára, hanem következő munkája a 2005-ös Batman begins. A Batman és Robin fiaskója után a Warner mindenképp akart egy újrafeldolgozást a denevérnek öltözött igazságosztó történetéről és miután kukázták Darren Arronofsky ötletét, akkor került szóba Nolan neve. A forgatókönyvet David S Goyerrel írta, céljuk pedig egy földhözragadtabb eredettörténet elmesélése volt. A filmet pedig siker koronázta. A Batman begins megreformálta a képregényfilmes műfajt és bebizonyította, hogy ezt is komolyan lehet kezelni. Ezután Nolan kijelentette, hogy nem fog többet a Batmannel foglalkozni, helyette inkább a saját projektjein dolgozna inkább. El is készítette 2006-ban A tökéletes trükköt, ami talán az egyik legjobb munkája is egyben. Az időfelbontásos szerkezet mellett egy nagyon jól megírt rivalizáló történetet kaptunk két remek színész alakításával megfűszerezve. A tökéletes trükk egyszerre volt egy okosan felépített intelligens film és egy szórakoztató, sokrétű mozi.

Ezután jött 2008, amikor is Nolan beadta a derekát és visszatért a Batman karakteréhez, elkészítve a műfaj mai napig egyik legikonikusabb darabját, A sötét lovagot. Nolan és a Warner stúdió pedig az akkori legnagyobb sikerüket könyvelhették el. A film nem csak az év legnagyobb bevételt hozó címe lett, de két Oscar díjat is nyert, köztük Heath Ledger is. (Az első, aki képregényfilmért kapott színészi díjat.) A film azóta is töretlen népszerűségnek örvend és bár a hype iszonyatosan nagy lett körülötte (Imdb-n jelenleg a 4. legjobb film a világon), de kultstátusza vitathatatlan.

Azonban a csúcspont csak ezután érkezett! Nolan már eljutott egy olyan szintre, hogy hat filmmel a háta mögött rengeteg tapasztalatot gyűjtött, ráadásul a Warner bizalmát is élvezhette. Így hát előszedte egy, már fiatal kora óta dédelgetett nagy projektjét. Egy heist filmet, amiben egy tolvaj az emberek álmain keresztül lopja ki legbelső titkaikat. Ebből lett a 2010-es Inception (Eredet), amivel Nolan végleg bebetonozta magát Hollywood titánjai közé. Az Inception ötlete eredeti volt, a cselekménye bonyolult (még a színészek sem értették miben játszanak) a látványa pedig nagyon költséges (mivel Nolan jobban szeret praktikus effektekkel dolgozni), de ezt is sikerre vitte. Nolant a mai napig ezzel a filmmel azonosítják (vagy A sötét lovaggal) és itt dőlt el végleg, hogy ha ő elkezd valamit, az nagy eseményt fog kiváltani a filmnézők körében.

Innentől kezdve pedig már egyenes úton haladunk tovább. 2012-ben A sötét lovag felemelkedéssel lezárta a Batman trilógiáját, 2014-ben az Interstelarral (Csillagok között) a sci-fi, 2017-ben a Dunkirkkel a háborús, 2020-ban a Tenettel pedig a kémfilmek műfajában tette le a védjegyét. Ezeknél a filmeknél már elkezdődött egyfajta megosztottság a kritikusok és a nézők részéről is. Az elvárások megnőttek, Nolan pedig szerzői filmesként nem az a fajta ember, aki meg akar felelni másoknak. Ez pedig már a Dunkirknél is érezhető volt, de leginkább a Tenetnél tetőződött be.

Viszont ezek után, mit lehetne leszűrni a Nolan jelenségről? Miért tud ennyire sikeres lenni, még a mai napig is? Hogy tudta elérni, hogy még a legnagyobb vészhelyzet kellős közepén is betudják mutatni új filmjét?

Azt már tudjuk róla, hogy megvan benne a filmek iránti tisztelet és szeretet. (És most már a tapasztalata is megvan hozzá.) Azt is tudjuk, hogy nagyon precízen dolgozik és, hogy mindig törekszik a hitelességre. Vagyis ha lehet, inkább eredeti helyszíneken forgat, rendes kamerákkal és csak ritkán nyúl hozzá a számítógépes effektekhez. Azt is tudjuk, hogy Nolan partnernek tekinti a nézőt és meri gondolkodásra késztetni őt, hogy aztán a végén leleplezze trükkjeinek a csattanóját. És azt is tudjuk, hogy Nolan mer önmaga lenni! Az időmanipulálása, az absztrakt történetmesélés, a gyors tempójú vágások, a fontos tárgyi motívumok kiemelése (legyen az egy pörgettyű vagy egy érme) és az „ambient music" használata, mind hozzá tartoznak a stílusához. Mondjuk ki kerek-perec, Nolan egy szerzői filmes, akárcsak Wes Anderson, David Fincher, Martin Scorsese vagy Quentin Tarantino. Mégis sikeresebb, mint ez a négy rendező együtt véve! Ez pedig egy valami miatt lehetséges, mégpedig azért, mert Nolan a nézők mellett a stúdiókat is megnyerte magának.

Persze kellett, hozzá egy Batman trilógia, de tény, hogy a stúdiók most már szabad kezet adnak Nolannek, mert tudják, hogy A sötét lovag és az Inception sikere után nem lesz anyagi bukásuk. Ezért is fontosak az olyan rendezők, mint Nolan, mert emlékeztetni kell a stúdiókat, hogy a franchise gyártás bár hosszútávon kifizetődő, de az ipart az eredeti ötletek fogják tovább vinni. Van kereslet rájuk, hiszen a Tenet is nemzetközi szinten 132 millió dollárt hozott. Ezért is szomorú, hogy jelenleg csak Nolan engedheti meg magának, hogy szerzői filmesként, blockbuster mozikat gyártson.



Pedig szükség van még ilyen kaliberű emberekre, főleg most, amikor arról van szó, hogy vissza csalogassuk az embereket a nagyvászonhoz, miután az egész járvány lecsengett. A mozi varázsa nem a pénzben születik meg, hanem a lelkesen dolgozó emberek ötleteiben. Ezt viszont a stúdióknak is már ideje lenne észre venniük. Christopher Nolan útja pedig a bizonyíték, arra, hogy a mainstreamen belül is lehet valaki sikeres és jó szerzői filmes.

Írta: Gulyás Dominik


< Vissza