Felejthetetlen disznóvágás

Rekordszámú résztvevővel, idén is pazar hangulatban zajlott az Egyetemi Disznóvágás.

Múlt hét csütörtökön rendezte az Eszterházy Károly Egyetem Hallgatói Önkormányzata immáron hagyományosnak nevezhető disznóvágását a Nógrád megyei Cered településén. Az egymás után negyedik éve lebonyolított esemény idén is kiváló hangulatot, szép időt, és felejthetetlen élményeket rejtett a negyedik Egyetemi Disznóvágáson résztvevő, rekordszámú résztvevő számára.

Maga a nap meglehetősen korán indult, már hajnali öt óra előtt egyetemi hallgatók gyülekeztek az Egészségház utcai B-épület térségében, innen indult ugyanis az utazás. Cered ötvenkét kilométeres távolságot jelent a hevesi megyeszékhelytől, ezért nagyjából egyórás autós út várt a társaságra. Amikor megérkeztünk, finom reggelivel fogadott minket házigazdánk, a Négytó Panzió személyzete, majd ezt követően gyorsan el is foglalhattuk a szobákat. Rövidesen ezután megérkezett az a nagyjából százhatvan kilós koca, amely akkor még nem tudta, hogy utolsó perceit éli, szakavatott böllérünk, Kovács Norbert irányításával nem sokkal később pedig már a sertés életének tiszteletére koccinthattunk az első almapálinkákkal.

Innentől indult be igazán a disznóvágás! A malac perzselése, majd tisztítása után, annak feldarabolása következett, amiben a hallgatók is igen aktívan vették ki részüket. Vicces látvány volt, amikor a fizikális paraméterek alapján, a legkisebb mérettel megáldott résztvevő a legnagyobb combot vitte be abba a helységbe, ahol a húsok feldolgozása zajlott. Itt aztán a hangulat tényleg a tető fokára hágott, hiszen nagyon sok feladattal látta el böllérünk a fiatalokat. A zsírszalonna feldarabolásától kezdve, a kolbász töltelékének bekeverésén át, annak töltésén keresztül tényleg nagyon sok mindenbe belekóstolhattunk. Szó szerint bele lehetett kóstolni sok mindenbe, hiszen nap közben folyamatosan érkeztek az ízelítők. A nagy kedvenc a frissen kisült tepertő volt a még szinte meleg kenyérrel. Hogy a szomjúság is csillapodjon, a teljes disznóvágás folyamán tea és forralt bor, illetve a már említett almapálinka állt a hallgatók rendelkezésére, mondhatni korlátlan mennyiségben.

A kora délutáni napszak folyamán, kihasználva a remek, már-már tavaszias időjárást, és a környékes szlovákiai település közelségét, a házigazdáknak hála, rövid kerékpártúrát is beiktathattunk a programba. Lévén, hogy a mindössze két kilométerre található Tajti faluja valóban nem jelentett komoly távolságot, a település gyönyörű panorámájával megáldott kilátóját is meglátogathattuk, ahol természetesen nem maradhatott el egy emberek alkotta EKE-felirat megtervezése. Nem túlzás, amikor azt állítjuk, csodálatos délutánt tölthettünk egy csodálatos helyszínen, amit kár lett volna kihagyni.

Ahogyan visszatértünk Magyarországra, azon belül a panzióba, mindenki egy kis csendespihenőt tarthatott a tradicionális disznótoros vacsorát megelőzően. Amikor aztán megérkeztek a finom ételek, csak forgattuk a fejünket a finomságok láttán. A húsleves elfogyasztása után, toroskáposztát szolgáltak fel a vendéglátók, majd természetesen hurkát és kolbászt is. Nem is csoda, hogy a vacsora végére mindenki teli hassal térhetett vissza szobájába. Az est hátralévő része a szórakozásról szólt. Az a helység, amely nap közben a húsok feldolgozásaként funkcionált, estére bulihellyé avanzsált. A hajnalba nyúló disznótoros mulatságot lezárandó, néhány órával később, közös reggeli vetett véget az idei rendezvényünknek, amely során mindenki fáradtan ugyan, de örömmel konstatálhatta, megérte eljönni. Búcsúzóul házigazdáinktól a kedves szavak, és előző napi felejthetetlen emlékek felidézése mellett nem is köszönhettünk volna el másképpen, minthogy köszönünk mindent, egy év múlva pedig ismét találkozunk, remélhetőleg, még ennél is több eszterházys hallgatótársunkkal...

Írta: Fenyves Balázs
(FOTO: Hajdú Bence)


< Vissza