Irodalom és sport konferencia - Ott jártunk!

Testgyakorlatok, testtechnikák, testképek. Az irodalom és sport kapcsolatáról tartott konferenciát a FISZ. Tollforgatónk, Puskás Lili számol be az eseményről.

 

Hiába a hónapok óta tartó járványügyi helyzet, idén szeptemberben is megrendezésre került a Fiatal Írók Szövetség XII. konferenciája, amelynek ebben az évben is egyetemünk Irodalomtudományi Tanszéke adott otthont.
Az idei konferencia tematikáját tekintve szakított az agresszió, erőszak vonalával, és idén a sport és irodalom kapcsolata köré szerveződtek az előadások.
Az első nap folyamán a közönség olyan mozgásformákkal ismerkedhetett meg, mint a tenisz, a futball, illetve a nap végére a futás is megjelent.
Mezei Gábor a test – technika – önkéntelenség perspektívájából nyitott a tenisz világa felé, ehhez pedig Mészöly Wimbledoni jácint művét használta fel.

Ezt követően Esterházy két regénye – a Semmi művészet és a Termelési regény – és Mándy Iván novellája alapján a futballról hallhattunk Szirák Péter és Fodor Péter előadásában. Az ezt követő szekciók sem határolódtak el ettől a vonaltól, s a magyar regényeken, verseken túl, egy idegennyelvű mű is megjelent, ami nem más volt, mint Don DeLillo End Zone könyve.
Egyetemünk tanárai is készültek érdekesebbnél érdekesebb előadásokkal. Balogh Gergő József Attila Félidő: 0-0 című versét mutatta be, ezzel is megmaradva a futball témájánál, de pont ennek kapcsán merült fel az egyik legérdekesebb vita is, hogy mégis miből következtethetünk a futball jelenlétére a műben. Hiszen, ha nem a foci van a középpontban, akkor mégis mi más lehetne, főleg ebben az időben?

A futáshoz, mint mozgásformához mindegyik előadónk más módon és más műveken keresztül közelített.

Szentesi Zsolt, Mészöly Az atléta halála című kisregényen keresztül elemezte a futást, de nála nem mint egy kedvtelésből végzett mozgás, hanem inkább mint pótcselekvés, identitáskeresés jelenik meg.
Smid Róbert olyan cselekvésként mutatta be a futást, mint ami egyszerre mozgósítja a lelket és a testet, segít átlépni egy másik világba, és párhuzamot vonhatunk közte és az írás folyamata között.
Bednanics Gábor több művet is beemelt az előadásába, illetve beszélt a manapság nagyon divatos flow-élményről és a sportban fellelhető agresszióról is, míg Vigh Levente Szijj Ferenc prózakötetei nyomán az alkoholfogyasztás sportszerűségét, a kocsma és a futás analógiáját állította a középpontba.

Az utolsó szekciók pedig már egy másik sportot taglaltak, ami nem más volt, mint a kerékpározás, és ehhez kapcsolódóan a Tour de France világa.

Bartal Mária által megismerhettük a biciklizés történetét, illetve, hogy hogyan kapcsolódik a szabadság metaforájához a „safety bicycle" 1886-os megjelenése, mindamellett, hogy Borbély Szilárd versén keresztül összekapcsolhattuk az írás folyamatával is ezt a sportot.
A sportszerű alkoholizálás ismét előkerült Pataki Viktor előadásában is, ám ezúttal nem a futáshoz, hanem a kerékpározáshoz kapcsolódóan.
Bár mindegyik előadásban voltak szellemes megjegyzések, én még is úgy gondolom, hogy Nagy Hilda előadás volt a leginkább mosolyra fakasztó. Az előadás a nők biciklire szállása mellett, taglalta a különböző társadalmi kritikákat, amelyek a női nem ellen irányultak, a különböző sajtócikkeket, amelyek szerint a nőiességet sérti, ha a nők kerékpárra ülnek, és olyan vicceket az Üstökös című folyóiratból, amelyek kifigurázták ezt a jelenséget a századfordulón.

A közönség a konferencia második napjának végén bepillantást nyerhetett – két életrajzi könyvön keresztül – Franciaország legnagyobb sport – és médiaeseményébe, a Tour de France világába és Lance Armstrong életébe. A „gazfickó narratívái" címmel Gregor Lilla és Énekes András Előd tartott előadást, amelyben összefoglalták a kerékpárverseny történetét, Armstrong betegségét, példátlan felépülését, személyiségét és győzelmeit.

Az előadások mellett három könyv bemutatóját is hallhatták a jelenlévők. Az első kiadvány az egyetemünk tanáraiból és diákjaiból, illetve külsős írókból álló kutatócsoport szerzeménye, amely Pintér Béla drámáit, és a róla szóló tanulmányokat fogta össze. Céljuk egy diskurzus elindítása volt, és hogy mások is felfigyeljenek Pintér Béla munkásságára.



A Milyen állat? Az állatok irodalmi és nyelvelméleti reprezentációjáról című könyv tizennégy tanulmányt foglal magába, tizennégy különböző szerzőtől. A központi témája pedig az állat és az ember, nyelv, irodalom kapcsolatára épül, ezáltal is ráirányítva a figyelmet a hazánkban egy kevésbé tárgyalt irodalomtörténeti vonulatra.
A kötetbemutató utolsó könyve – Fodor Péter Újrajátszás, Adalékok a sport mozgóképi és irodalmi emlékezetéhez – leginkább a futballhoz, mint sporthoz kapcsolódó témákat vonultat fel, s ezekhez olyan nagysikerű filmeket vesz alapul, mint A csodacsatár (1957), vagy épp a Civil a pályán (1952).

Számomra hatalmas élmény volt, hogy jelen lehettem ezen a két napos konferencián, olyan tapasztalatokkal, ismeretekkel és különböző nézőpontok megismerésével távoztam, amikre úgy gondolom, hogy még sokáig fogok emlékezni. Éppen ezek miatt gondolom azt, hogy aki teheti, látogasson el, minél több ilyen rendezvényre, akár csak egy-két előadásra is, mert biztos vagyok benne, hogy mindenképp megéri!

 

Írta: Puskás Lili

 


Képek: Fiatal Írók Szövetsége

 


< Vissza