7 kérdés, amit SOHA ne tegyél fel egy egyetemistának

SZÜLŐI KIADÁS - írta: Vojth Laura



Életünk különböző szakaszaiban mindenki találkozik kínos, kellemetlen vagy már agyon unott kérdésekkel a család részéről. Ilyen egy tizenévesnek az, hogy milyen volt a suli? Hát milyen lett volna, „csodálatos" ugyebár. Na de nézzük a saját korosztályunkat, vajon milyen kérdésektől mászunk mi a falra?

1. Miért nem keresel valami melót magadnak?
Hát nem is tudom, talán mert állandóan TANULNI KELL, vagy ha azt nem akkor edzésre és különórára járunk. Ha pedig éppen jut rá időnk, akkor szeretnénk csak fél órát némi kikapcsolódással tölteni. Na de most komolyan, ki tud azonosulni ezzel a kérdéssel? Ahhoz, hogy valaki el tudjon menni dolgozni, legalább heti 3 napot kell bevállalni, ami napi 4-6 óra hossza, vagy feláldozod a hétvégéd. Mindezek mellett nem lesz időd tanulni, vagy bármit is csinálni. Anya, apa. Így is megéri?


2. Miért nem jársz be az egyetemre?
Sajnos az első időkben nehéz a szülőkkel megértetni, hogy ez már nem a gimi, ahol reggel 8-tól délután 3-ig bent vagyunk és ennyi, kész. Hiszen lehet, hogy egy nap csak egy órád van, vagy jelen esetben tele vagy online órákkal,...szóval igen, hamar rá kell őket vezetni az egyetem működésére, hogy ne kapjunk idegbajt.

3. Milyen érzés egyetemistának lenni?
Hát fantasztikus...némi kávétúladagolás, kevés alvás, sok tanulás, egy kis idegeskedés meg sok szeretet...a tökéletes egyetemista receptje. Valójában ez sokkal komplexebb ennél, hiszen a felnőtté válás része, hogy önálló leszel, megtanulsz magadra főzni, mosni, illetve valami fontosnak a részese lehetsz, ami nagyon motiváló. Valóban igaz az, amit mondanak: ezek a legszebb és talán legszabadabb éveink.

4. Vannak barátaid?
Nem, általában csak egy sötét sarokban gubbasztva várom a másnapot a koliban... Az egyetemi barátkozás valahol egyszerre egyszerű és nagyon nehéz. Tele vagy kétségekkel az elején: "vajon szimpatikus leszek?", "be tudok majd illeszkedni?", "elfogadnak majd olyannak, amilyen vagyok?". Aztán eljön az első hét és ahogy beszélgetsz a többiekkel, rájössz, hogy ők is ugyanúgy izgultak mint te. mindig fogsz találni 1-2 olyan embert akivel könnyebben fogsz azonosulni mint a többiekkel, és ez így is van rendjén.



5. Miért ülsz mindig a gép előtt tanulás helyett?
Ilyenkor számolj el tízig , majd mosolyogj és próbálj ne ideggörcsöt kapni, jó? Köszi! Szóval ez után mondjátok el, hogy ezen tanulunk, eszünk és éljük életünk! De tényleg, a laptop/tablet ma már az élet szerves része. Sokszor ezen vannak a jegyzeteink, óráink, házink, beadandóink. De ezt fel is vállaljuk és meg kell, hogy értsék: a 21. században ez egy természetes dolog.

6. Nem akarsz valami értelmeset is csinálni az egyetem helyett?
Oh, nem, igazából csak a társaságért és buliért jöttem az egyetemre!? Ez a kérdés talán a legőrjítőbb az összes közül. Nyílván a legtöbben azért járunk egyetemre, hogy miután azt elvégeztük, el tudjunk majd helyezkedni az adott irányban. Nekünk sem olyan egyszerű még 3-5 évet iskolában tölteni, viszont az egyetemen az lehetsz, aki vagy és többnyire csak azt tanulod, amit szeretsz és ez hatalmas kincs. Később pedig sokkal nagyobb szeretettel és kedvvel veted majd magad a munka világába, hiszen azt csinálhatod, ami valóban érdekel.


7. Mi leszel ha végzel?

Erre még sokszor mi is keressük a választ, szóval ha tudni fogjuk akkor nagy örömmel fogunk mindenkinek beszámolni róla. Ez a gimitől kezdve, egészen amíg el nem végezzük az egyetemet egy nagyon jó kérdés marad, hiszen sokszor mi magunk sem vagyunk tisztában azzal, hogy mit szeretnénk csinálni. Egy 18 éves, végzős gimnazista még nem feltétlenül tudja, hogy mit szeretne majd csinálni az elkövetkező 50 évben, ezért is jó, ha továbbtanulhatunk, hisz így felismerhetjük a képességeinket, fejleszthetjük magunkat, hogy szépen kibontakozzon az, mit szeretnénk csinálni. Szerencsére számtalan lehetőség van előttünk, válhatunk akármivé: még az is lehet, hogy végül diplománkat sutba vágva egy szakma mellett döntünk. A lényeg, hogy sose hagyjátok magatokat elbizonytalanítani. Ha ti vágytok egy adott munkára, vágjatok bele és ne hallgassatok másokra! Az egyetlen tanácsadótok saját magatok legyen, vagy az, aki már elért oda ahova majd ti is szeretnétek.


Nem haragudhatunk a szüleinkre amiért aggódnak értünk és kíváncsiak, hogy mi történik velünk. Ezért jobb is, ha a kérdéseket megelőzve megnyugtatjuk őket és elmeséljük nekik azokat a dolgokat amik aktuálisan történnek velünk. Hiszen csak biztonságban akarnak tudni minket. 



Egyszer majd mi is szülőkké válunk, és megfogalmazódnak bennünk ugyanezek a kérdések. Akkor majd mi is hasonlóan fogunk aggódni a gyerekeinkért. Épp ezért legyetek ti is elnézőek velük, hiszen így szeretjük őket.


Írta: Vojth Laura


< Vissza