Versek, divat és pedagógia: beszélgetés Rump Tímeával

A Líceumi Paletta újságírója, a Kortárs Hangon Nemzetközi Irodalmi Pályázat idei nyertese, írópalánta és vérbeli pedagógusjelölt: Ő Rump Tímea, egyetemünk végzős, magyar – etika szakos hallgatója. Büszkeségeink rovatunk legújabb interjújában vele beszélgettünk irodalomról, tanításról, és arról, hogyan jutott el a közgazdaságtantól a Petőfi Irodalmi Múzeumig, vagy a Tilos az Á Kiadóig.

1. Mesélj egy kicsit magadról, mutatkozz be az olvasóknak!

Egy Nógrád megyei, kis településen nőttem fel. Ez elég meghatározó része volt az életemnek, mert mindig elvágyódtam onnan, és mindig „túl nagyokat" álmodtam. Egyébként félre értés ne essék, imádok hazajönni és itt megpihenni, de nagyon nagy szükségem volt egy olyan kulturális központ pezsgésére, mint amilyen Eger is. Itt végre bontogathattam picit a szárnyaimat, és nem csak a „közgés" órákon firkáltam a mérleg két oldalára a verssoraim a könyvelési feladatok megoldása helyett. Ugyanis közgazdaságtani középiskolába jártam, ami jó volt arra, hogy némi rálátásom legyen arra a témára is, és rájöjjek, mi az, amit nem szeretnék csinálni. Egyébként pozitív, kiegyensúlyozottságra törekvő, ugyanakkor hirtelen természetű, szeszélyes személynek tartom magam, akit nehezen köt le a realitás talaja.

2. Mi vezetett az Eszterházy-ra? Miért ezt az egyetemet választottad?

Nagyon hezitáltam két egyetem között. Inkább a város volt a mérvadó. Budapest és Eger jött nálam szóba, mint két lehetséges választás. Első helyre jelöltem be anno az ELTE magyar szakját, és csak másodiknak az EKE-t. Viszont az utolsó pillanatban megváltoztattam a sorrendet, mert rájöttem, hogy a szívem inkább Egerbe húz. Felvettek volna az ELTE-re is a pontszámok alapján, de életem egyik legjobb döntésének tartom, hogy az Eszterházy-t választottam. Továbbá, a bátyám is ide járt, így többször meg is látogattam Egerben a jelentkezés előtt, és beleszerettem a város hangulatába.


3. Magyar szakon tanulsz az egyetemen, többször értél el rangos helyezést a Kortárs Hangon Irodalmi Pályázaton, írásaidat pedig olvashatjuk számos antológiában, az Agria folyóiratban, sőt már a Petőfi Irodalmi Múzeum oldalán is. Hogyan és mikor kerültél ilyen közel az irodalomhoz?

Kiskorom óta írok, de komolyabban az egyetemen kezdtem el foglalkozni vele. A magyar-etika szak nagyon inspiráló volt e téren, és lehetőségem adódott arra, hogy olyan emberektől kapjak visszajelzést, akikre felnézek, és akik valóban értenek az irodalomhoz. Itt gondolok az Eszterházy-s oktatókra, és a Kortárs Hangon keretein belül megismert mentorokra, barátokra. Nagyon sokat segített, hogy olyan közegbe kerültem, amely rávilágított arra, hogy a tehetség nem elég. Nagyon sokat kell dolgozni egy-egy íráson ahhoz, hogy publikálható formába kerüljön. Az évek során megtanultam nagyjából szerkeszteni, és stilisztikailag helyre tenni egy alkotást. Természetesen sokat kell még fejlődnöm ezen a téren, de jó alapot szolgáltattak hozzá a tanulmányaim, és az írásművészeti táborok.

Három éve publikálok rendszeresen, különböző antológiákba, irodalmi, művészeti, kritikai folyóiratokba, online irodalmi felületeken. A Petőfi Irodalmi Múzeummal idén kerültem kapcsolatba, mert jártam oda egy Írásfless nevű 10 hetes kurzusra. A második kurzus jelenleg is zajlik, online formában. A kurzus alatt írt, arra méltónak tartott írásokból csináltunk a PIM-ben egy irodalmi estet, ami meglepően magas létszámú közönséget bevonzott, illetve ezek felkerültek a PIM hivatalos online publikációi közé, köztük két versem.
Folyamatosan keresem a lehetőségeket, hogy kapcsolatba kerülhessek ilyen közegekkel, mert nagyon fontosnak tartom a visszajelzést ebben a műfajban. A negatív kritikák, visszajelzések nélkül nem tudnék fejlődni.

4. Mely eredményeidre vagy a legbüszkébb?
Nagyon nehéz megmondani. Nem is pont büszkeség az, amit ilyenkor érzek, hanem valami ahhoz hasonló, de körülhatárolhatatlan érzés. Mindegyik jelentőségteli számomra. Jelenleg tizenöt-húsz hivatalos publikációm van, és négy függőben. Ha muszáj választanom néhányat, akkor az idei Kortárs Hangon I. hely, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának Díja és a Rektori díj, ami különleges számomra. Ezen kívül ősszel bekerült egy írásom a Tilos az Á Kiadó és a Pagony közös kötetébe, ami nagyon sokat jelentett, mert a kedvenc kiadóim közé tartoznak. Az Előretolt Helyőrség karantén-pályázata hozott sikert nemrégiben, ami a legaktuálisabb épp.
Ha viszont egyetlen eredményt kéne mondani, ami tényleg kiemelkedik a többi közül, az egyik függőben lévő megjelenést választanám. A napokban kaptam a hírt, hogy bekerült a Csillámtetkó című versem az Aposztróf Kiadó új kötetébe, mely az Ünnepi Könyvhét alkalmára jelenik meg, júniusban. Ez azért különleges, mert kapható lesz a Libri, a Líra, és a Bookline könyvesboltokban.

5. Mindig érezted, hogy ez a hivatásod? Hogy az írás a te utad?

Éreztem, hogy nagyon közel áll hozzám az irodalom, rengeteget olvastam és írtam mindig is. Szóval mondhatjuk, hogy éreztem valami különleges kapcsolatot, viszont csak pár éve tudatosult bennem, hogy kezdeni is szeretnék ezzel valamit, nem csak a fióknak írni.

6. Mit szeretnél elsősorban közölni az írásaiddal? Mi az a téma, ami igazán foglalkoztat?

Egy-egy pillanatnyi életérzést, hangulatot, apróbb mozzanatot szeretek megragadni a verseimben és a novelláimban. Újabban nagyon foglalkoztatnak a modern technika általi lehetőségek szociokulturális hatásai. Vagyis szeretem a TikTok, Instagram, Facebook, Tinder hatásait is boncolgatni bennük. Ezen kívül a szerelem elcsépelt, de mégis elcsépelhetetlen témáiban is szoktam írni, főleg a morbidabb, ambivalens érzések megjelenítése érdekes számomra. Életem első díjazott novelláját is Vladimir Nabokov: Lolita c. műve ihlette.
Ezen kívül könnyedebb dolgokat is írok. Imádom az ifjúsági irodalmat. Írtam egy meseregényt, azt hiszem tavalyelőtt. Levendula hercegnő a címe, de nem spoilerezek, mert még nem sikerült kiadót találni rá. Talán majd egyszer annak is eljön az ideje.




7. A szépirodalom és az újságírás világában is otthon érzed magadat, hiszen a Líceumi Palettában állandó jelleggel találkozhatunk cikkeiddel. Melyiket szereted jobban?

Mindkettőt szeretem. Az újságírást kellemes munkaként fogom fel, de nem érzek olyan hatalmas szenvedélyt iránta, csak szimplán szívesen dolgozok bármit, aminek köze van az íráshoz. A szépirodalom, a művészet, viszont egy olyan dolog, ami nekem, és a hozzám hasonló embereknek a Maslow - piramis csúcsa.

8. A szakodból kiindulva tanárnő leszel, és gyerekekkel fogsz foglalkozni. Olyan erős a pedagógia iránt is a szenvedélyed, mint az irodalom iránt?

Igen, szeretnék pedagógusként elhelyezkedni a jövő tanévtől, de játszom azzal a gondolattal is, hogy a későbbiekben beiratkozom a Neveléstudományi Doktori Iskolába, vagy elvégzek egy fejlesztő pedagógusi képzést. Nagyon érdekelnek a kortárs irodalom tanításával kapcsolatos kutatási témák is. Idén készítettem egy TDK kutatást, amelyben a kortárs irodalmi művek önismereti érzékenység növelésében történő alkalmazhatóságát vizsgáltam, egy gimnáziumban. Szívesen tovább vinném egyszer ezt a kutatást, vagy bármi más, kortárs irodalommal kapcsolatos, pedagógiai vonatkozású kutatási témát.
Dolgoztam fél évig a Komplex Alapprogramban irodai ügyintéző pozícióban, illetve az Erzsébet táborokban tavaly, és tavalyelőtt nyáron is részt vettünk a párommal, ahol foglalkoztam a tábor során különböző korcsoportokkal, külföldi diákokkal és SNI-s táborozókkal is. Nagyon nagy élmény és tapasztalat volt pedagógiai szempontból mind a két lehetőség.
Úgy érzem, a lehetőségek tárháza szinte végtelen ezen a területen. Rajtam fog múlni, és talán egy kis szerencsén, hogy mit leszek képes kihozni belőle.

9. Na és melyik az erősebb benned, az alkotó vagy a tanító? Mit gondolsz, a kettő megfér egymás mellett?
Jó kérdés. Az alkotó énem erősebb, de amikor pedagógiai kihívás elé nézek, képes vagyok teljes mértékben arra koncentrálni, és a tanító énemet fókuszba helyezni. Egyébként úgy gondolom, hogy a kettő megfér egymás mellett, sőt, kiegészítheti egymást. Szerintem azok a pedagógusok sokkal hitelesebbek, és sikeresebben adják át a tudást, akik szenvedéllyel viseltetnek a saját szaktárgyai iránt. Reménykedek benne, hogy sikerül megfelelően helytállnom pedagógusként, bár így végzősként elkezdtem azért kicsit izgulni, hogy milyen lesz.

10. Hogyan tudod elképzelni magadat 10 év múlva? Hogy néz ki az a Tímea, mit csinál, hol van?

Tíz év múlva a Kira nevű kislányával harcol épp, mert „nincs több csoki evés" és boldog házasságban él, sokat csacsog a barátnőivel. Pedagógiával foglalkozik és már több meseregényt, ifjúsági regényt is írt. Esetleg ruhákat tervez, mert a másik nagy hobbim a divat, és az öltözködés.



Egy dologban biztosak lehetünk: bárhol is lesz Rump Tímea tíz év múlva, biztosan hallani fogunk róla!

Timi Instagram profilját ITT találjátok.

Van olyan ismerősöd, aki különleges hobbit űz, vagy jó versenyeredményekkel rendelkezik, és az Eszterházy Károly Egyetem büszkeségei közé tartozik? Vagy épp te vagy az? Akkor írj nekünk a kis.dalma@hok.uni-eszterhazy.hu e-mail címre, hogy hasonló cikket készíthessünk róla is! Adj hangot a tehetségnek!

 


< Vissza